Külső élősködők III - A szőrtüszőatka-kór (Demodicosis)

A házi kedvenceink gyakorlati szemszögéből legfontosabb parazitás bántalmainak rövid, tömör összefoglalásának utolsó fejezetéhez érkeztünk. A címben említett betegségről – nagy gyakorlati jelentősége miatt – külön fejezetben írunk.

A kutyák egyik legsúlyosabb bőrbántalma, mert gyógykezelése hosszantartó, komplikált és gyakran csak átmeneti sikerrel jár, esetenként eredménytelen marad. Ezen gyógyítási nehézségek figyelembe vételével a megelőzésre is nagy gondot kell fordítani! A bolhásság után a második leggyakoribb bőrtünetekkel jelentkező parazitás bántalom. A macskák demodicosisa ugyancsak lehet komoly bőr- és szőrelváltozások forrása, bár a kutyákéhoz képest sokkal ritkább, és gyakran spontán gyógyul.

A kutyák szőrtüszőatka-kórját a Demodex canis nevű ízeltlábú okozza, amely gazdaspecifikus és a kutyák állandó élősködője. Kb. 0,25 mm hosszú, színtelen, féregszerű atka, 4 pár csökevényes, tuskószerű lába van, a kutyák szőrtüszőiben, faggyúmirigyeiben élősködik. Fejlődésmenetük részleges átalakulás: a bőr felületén történő párosodást követően a hímek hamarosan elpusztulnak, a nőstények a szőrtüszőkbe vándorolnak és lerakják petéiket, amikből kb. 6 nap alatt kikelnek a lárvák, ezután két nimfastádium következik, majd megjelenik a kifejlett szőrtüszőatka. Az egész folyamat 3-4 hetet vesz igénybe.

A fertőződés közvetlen érintkezés útján történik, gyakran egyből a születés után, amikor az anyáról a szőrtakaróval még csak alig rendelkező újszülöttek bőrére kerülnek az atkák, azokat szopás közben megkapják az anyjuktól anélkül, hogy a szukán betegségnek a legkisebb jele is látható lenne. És a kölykök közül is csak némelyiken mutatkoznak a későbbiekben a jellegzetes tünetek. A szőrtüszőatkák az egészséges állatok nagy részének a bőrében is megtalálhatók. A kutya bőrének helyi immunitása ugyan elegendő ahhoz, hogy az atkák nagymérvű elszaporodását megakadályozza, de nem képes őket teljesen kipusztítani. Ezek a nagyon ellenálló, speciális életkörülményekhez alkalmazkodott kis paraziták ezért fennmaradnak a szőrtüszőkben. Lassan szaporodnak is, de invázió nem következik be. Tünetek mégis csak egyes kutyákban jelentkeznek. Az időnként kialakuló, súlyos, olykor halálos kimenetelű szövődményekkel járó bőrbetegség hátterében örökletes tényezők is találhatók. Néhány fajta (pl. a bordeaux-i dog) kifejezetten érzékeny ezen betegséggel szemben. A klinikai tünetekben mutatkozó esetek hátterében minden esetben a kutya meggyengült immunrendszere áll, ezért nem képes a szőrtüszőatkák elszaporodását korlátozni a szervezet. Ennek következtében a tünetek gyakrabban jelennek meg az immunrendszer működését gyengítő tényezők jelenléte esetén (pl. stressz, rossz tartás és etetés következtében, betegségek, daganatok esetében, stb.). A szőrtüszőatka-kór önmagában nem okoz vakarózást, viszont annál látványosabb szőrhullással jár.

A kutyák demodicosisa három klinikai formában fordulhat elő:

• 1. A helyi, lokalizált vagy pikkelyező demodicosis a legenyhébb forma. Általában fiatal (3-6 hónapos) állatok fején, ritkábban a törzsön, végtagokon, éles határú, lencsényi foltokban a szőr megritkul vagy kihullik, a bőrön kipirulás és hámlás, pikkelyeződés látható. Az állat nem vakaródzik. Jóindulatú, enyhe kórforma, néha kezelés nélkül is gyógyulhat, azonban számos esetben a tünetek súlyosbodhatnak, a bántalom generalizálódik.
• 2. Az általános vagy generalizált demodicosis minden esetben a helyi formából indul ki. Ilyenkor a tömegesen elszaporodó atkákhoz gennykeltő baktériumok társulnak, ezek együttesen a bőrben borsónyi gennyes csomócskákat hoznak létre. Ezeknek a csomócskáknak az összeolvadásából nagyobb, bűzös, gennyes, kenőcsszerű váladékkal teli göbök vagy ilyen váladékkal borított területek jönnek létre. A gennyes bőrgyulladás tartós fennállása esetén a bőr megvastagszik, vaskos ráncokat vet. A környékbeli nyirokcsomók megnagyobbodnak. A szőrtüszőatkák esetenként a vér- és nyirokárammal a májba, tüdőbe, vesébe és egyéb szervekbe is eljuthatnak. Nagyon súlyos esetben a kutyák lesoványodnak, máj- és veseelfajulás, belső szervi vagy általános fertőzés miatt elhullás is lehetséges.
• 3. A lába alsó részein észlelhető ún. pododemodicosis ritkán fordul elő, előfordulása azonban rossz jel, mert nagyon nehezen gyógyítható. Az ujjak közötti területek, a talpak bőre gyulladásos, vizenyős és fájdalmas. Általában a  következményesen kialakult gennyes bőrgyulladás tűnik fel a tulajdonosoknak. A demodicosist általában, különösen a kezdeti esetekben nehéz megállapítani, ezért annak gyanúja esetén haladéktalanul forduljunk állatorvoshoz, aki kiegészítő vizsgálatokkal (bőrkaparék vétele, biopszia) teheti pontosabbá a betegség kórhatározását.

A betegség gyógykezelése helyileg és általánosan adott gyógyszerekkel történik. Helyileg különböző kiszerelési formákban (lemosás, ecsetelés, bedörzsölés, spray, stb.) használhatunk parazitaellenes szereket, az injekciós formában adott antibiotikum készítmények a másodlagos baktériumfertőzés ellen szükségesek, illetve bizonyos esetekben az atkák ellen is lehet injekciós készítmény adni, bár ez nem minden esetben veszélytelen. Szükséges továbbá az immunrendszer működését serkentő, erősítő készítmények alkalmazása is. Fontos természetesen ezeken kívül még az egyéb, az immunrendszer működését rontó kórfolyamatok gyógyítása, a tartás és a táplálkozás minőségének javítása. Az olyan szukát, illetve ennek utódait, amelynek almaiban rendszeresen előfordulnak demodicosisos kölykök, tanácsos a tenyésztésből kizárni.