Ivartalanítás

Gondolatok az ivartalanításról

Magyarországon még nem általános a nem tenyésztési célból tartott társállatok ivartalanítása. Sok az ezzel kapcsolatos ellenérzés és tévhit. Pedig az ivartalanítás nem rontja az állatok életminőségét, nem csökkenti munkaképességüket, nem okoz nemi eredetű pszichés problémákat és az egészségvédelemnek majdnem olyan fontos eszköze, mint a védőoltások.

Az ivartalanítás előnyei:

• a kóborlási vágy, szexuális agresszivitás, „jelölések” mennyisége csökken
• csökken a balesetekből, verekedésből származó sérülések veszélye
• csökken a fertőző betegségekben való megbetegedések esélye
• csökken a felnőtt és idős korban kialakuló rosszindulatú méh-, petefészek-, illetve here-, mellékhere- és prosztata daganatok kialakulásának veszélye
• elmaradnak a tüzeléssel járó kellemetlenségek is (vérzés, elszökés, idegen kutyák), vagyis az ivartalanított kedvencek tartása kevesebb problémát okoz a családnak.
• nem kell számolni a nem várt szaporulattal
• állatvédelmi szempontból pedig csökken a gazdátlan, kóborló, éhező és betegségeket terjesztő állatok száma

Összességében elmondható tehát, hogy az ivartalanított állatok egészségesebben és évekkel tovább élnek, mint a nem ivartalanított társaik. A házi húsevő kedvenceink túlszaporodása világszerte óriási probléma. A kóborállatok száma, és az általuk közvetített – emberre is veszélyes – megbetegítések között egyenes arányosság áll fenn. Veszélyességük még a közlekedési balesetek okozásában is jelentős.

Mit tegyünk, ha mégis megesik a baj nőivarú kedvencünkkel? Kétféle lehetőségünk van: vagy a már vemhességre gyanús állatunkat ivartalanítjuk (ennek semmivel nincs nagyobb kockázata, mint a nem vemhes állatnál elvégzett műtét), vagy van arra lehetőségünk, hogy a vemhességet különböző gyógyszeres kezeléssel felfüggesszük. Ez utóbbi kezelést – lévén, mert hormonszerű anyagokat juttatunk be az állat szervezetébe – sokszor nem tudjuk biztonságosan elvégezni. Szakmailag úgy mondjuk, hogy egyszer lehet hormonális készítményt büntetlenül használni házi kedvenceinknél, de a többszöri ilyen jellegű kezelés után ugrásszerűen megnő a gennyes méhgyulladás kialakulásának a veszélye.

A nőivarú társállataink ivartalanítása

Az ivartalanítás az a beavatkozás, amivel megszüntetjük a nőstény állat tüzelési ciklusát, vagyis az oestrust. A kutyák évente általában kétszer, körülbelül 21 napos időtartamokra tüzelni kezdenek. A macskáknál ez 3-15 napig tart, de évente legalább háromszor, gyakran ennél többször is jelentkezhet. Az ivartalanított állatok hamarosan abbahagyják a pároztatásra serkentő szaganyagok kibocsátását, így hamarosan elmaradnak a kertek alján ólálkodó "váratlan látogatók", illetve az utcákon a rohangáló kutyafalkák elől sem kell átmenekülnünk a másik oldalra.

A nem ivartalanított állatok csaknem felében jelentősen megnő a különféle rosszindulatú emlő- és méhdaganatok kialakulásának a veszélye. A leghelyesebb az, ha már az első tüzelés előtt megtörténik az ivartalanítás, ugyanis a tudományos kutatások kimutatták, hogy a felnőtt és időskori rosszindulatú emlő- és méhtumorok kialakulása a tüzelést kiváltó nemi hormonoktól függenek. A kutyák és macskák szerelmi élete ösztönparancsokon alapul, és nem pszichológia vezérli. Ha ivartalanítottak, nem érzik a fajfenntartási, szaporodási kényszerüket, jobban kötődnek a családtagokhoz, és általában tovább élnek, mint a nem ivartalanított társaik.

Ma már a régen elterjedt „elkötést” nem alkalmazzuk (kb. 10 éve szakmai műhibának számít!), ugyanis még ha jól is sikerül az ilyen jellegű beavatkozás, csak a vemhesülést akadályozza meg, az ivartalanítás összes előnye és fontossága pedig elmarad. A nőstény állatokon elvégzett ivartalanítás során a petefészkek, a petevezetők és a méh kerülnek eltávolításra. A beavatkozás természetesen altatásban, steril műtőben, steril eszközökkel történik, mára már rutin műtétnek számít, melynek nagyon kicsi a kockázata. A műtét után 8-10 nappal pedig már a bőrvarratokat is el lehet távolítani.

Hímivarú állatok

A kandúrok illetve a kan kutyák esetében herélésről vagy kasztrálásról beszélünk. A kandúrok esetében egész kicsi a beavatkozás, kan kutyák esetében már valamivel nagyobb műtétről beszélünk.

A hímivarú állatoknál is természetesen teljes altatásban, steril körülmények között végezzük el a műtétet, mely során a herék és a mellékherék eltávolításra kerülnek. A beavatkozás után néhány hónappal abbahagyják a nőstények keresését, így alábbhagy kóborlási vágyuk is, még az autóbalesetek során történő elpusztulás esetei is csökkennek. Csökken továbbá a prosztata megbetegedések száma, terület-jelölés ösztöne, és az agresszivitás is. A heredaganat előfordulásával sem kell számolni.

A kanok illetve a kandúrok esetében – nem ritkán – előfordul, hogy nem mindkét here található a herezacskóban. Ebben az esetben ún. rejtettheréjűségről beszélünk, amit mindenképpen meg kell operálni a később kialakuló daganatképződés miatt! Az a here, ami esetenként a hasüregben marad, vagy a lágyékcsatornában helyeződik, az őt körülvevő sokkal magasabb hőmérséklet miatt már fiatal felnőtt korban hajlamosabb a daganatképződésre. Ezeket az állatokat tovább tenyészteni, szaporítani sem szabad, mert örökítik ezt a fejlődési rendellenességet!