Állataink altatása műtéteknél

Kedvenceinken végzett bizonyos vizsgálatok és a sebészeti beavatkozások egy része vagy fájdalommal jár - amit hatékonyan csillapítanunk kell - vagy pedig nyugalomban, mozdulatlanul kell feküdnie az állatnak (pl. röntgenfelvétel készítésekor). Ennek egyik leggyakrabban alkalmazott módja az általános érzéstelenítés, mindennapos szóhasználattal élve az altatás. A gazdiknál ez a fogalom gyakran ijesztő mögöttes tartalommal bír. Kedvencük elvesztésétől való félelmük teljes mértékben érthető. A mi feladatunk az altatási kockázat felmérése és minimalizálása. Ha helyesen járunk el, akkor a humán altatások során tapasztalható altatási kockázatot érjük el.

Minden altatásra kerülő beteget a rá egyedileg megszabott módon kell nyugtatni, bódítani vagy altatni. Más-más módon a fiatal állatokat, az időst, illetve a különböző betegségben szenvedőket. Az altatás során az aneszteziológus feladata, hogy a beteget biztonságosan műthető állapotba hozza, ezt az állapotot fenntartsa a műtét alatt: fájdalomcsillapítással, az izmok elernyedésével, és a tudat kikapcsolásával, és a műtét utáni teendőket ellássa: műtét utáni megfigyelés, az életfunkciók kontrollja illetve az állat rendezett állapotban történő hazaadása. Szerencsénkre, ma már nagyon sokféle speciális gyógyszer is a rendelkezésünkre áll, amikkel az altatást egyre tökéletesebben lehet elvégezni.

Az altatási kockázat minimalizálásában és az altatási módszer kiválasztásában a műtét előtti kivizsgálás nyújt segítséget. Amennyiben van lehetőségünk a műtét előtti kivizsgálásra és nem azonnali, közvetlen életveszélyes állapot elhárítása a cél, úgy ezt minden beavatkozás előtt érdemes elvégezni. A kivizsgálás fizikális vizsgálatból, vérvételből, EKG vizsgálatból, mellkasi RTG és szívultrahangos vizsgálatból áll. Az előzetes vizsgálat azért is előnyös, mert egyes betegségek rejtve fejlődnek, klinikai vizsgálatokkal azonban már egy részük kimutathatókká válnak.

A biztonságos altatást a következő tényezők segítik elő:

• a tervezett műtéteknél a műtét előtti kivizsgálás (adatgyűjtés a szervezet működéséről)
• az egyedre kialakított altatási protokoll (milyen szerekkel és hogyan altassunk?),
• intravénásan adott folyadékterápia (véna katéter behelyezése és infúzió)
• műtét alatti életfunkciók folyamatos kontrollálása (szívműködés, oxigén mennyisége a vérben, testhőmérséklet, légzés funkció, vérnyomás mérése)
• intubálás (egy speciális műanyag cső a légcsőbe történő bevezetése)

Minden altatással járó beavatkozásnak van kockázata, ez azt jelenti, hogy az állat nem a tőle elvárható módon reagál az adott gyógyszerre, gyógyszeradagra, azaz a műtét után ébredése elhúzódik, rosszabb esetben nem ébred fel az altatásból, műtét alatt elpusztul.

Az altatási kockázat minimalizálása érdekében az altatást minden egyes beteg esetében gondosan meg kell tervezni a beteg egészségügyi állapotára, korára való tekintettel. Halasztható illetve programozható műtétek esetében főleg a rizikópácienseknél (elhízott, idős állatok, esetleg ismert szív-, máj-, veseelégelenség) ajánlott az előzetes alapos kivizsgálás.

Azonnali életveszélyt elhárító műtéteknél erre nincs mód és idő, ilyenkor tudomásul kell venni az altatással járó megnövekedett kockázatot.