Külső élősködők II

I. Bolhák

A bolhák a legtöbb emlős állatfajon képesek élősködni állatorvosi szempontból azonban a kutya és a macska bolhássága a legjelentősebb. Legfontosabb fajai az emberbolha (Pulex irritans), a macskabolha (Ctenocephalides felis), és a kutyabolha (Ctenocephalides canis). Az egyes bolhafajok gazdafajlagossága nem túl szoros, tehát kutyabolha macskát, és fordítva, macskabolha kutyát is képes megfertőzni. Ezáltal a rágcsálók és a kóbor állatok „gondoskodnak” a bolhafertőzöttség folyamatos fenntartásáról akár zárt kertben vagy lakásban tartott kedvenceink környezetében is.  A bolhák kártétele többrétű.

1.Vérszívásuk által az állatot nyugtalanítják, bolhás kedvencünk folyton vakarózik, magát nyalogatja, harapdálja.  A csípések helyén apró, vörös udvarral körülvett duzzanatok keletkeznek, bár ezek általában a pigmentált bőrön csak tapintással érzékelhetők.

2. A bolhák köztigazdaként egyéb élősködőket is terjesztenek, ilyen pl. a Dipylidium caninum, az uborkamagképű galandféreg. Ez a faj ritkán ugyan, de az embert is képes megfertőzni.

3. A bolha nyálának egyes anyagaira a szervezet allergiás bőrgyulladással reagálhat. Ez a bántalom főleg kutyákon fordul elő, macskán igen ritka. A bántalom jellegzetes előfordulási helye a faroktő tájéka, de más testtájakon is jelentkezhet. Az érintett területen az igen intenzív rágás és vakarás miatt szőrhiány, majd hámsérülések alakulnak ki, amik rövid idő elteltével felülfertőződnek baktériumokkal. A károsodott bőr felületét kilépő szövetnedv borítja be, ami hosszú szőrű kutyákon nyáron fokozott lehetőséget teremt a légynyüvesség kialakulására. Ha ilyen tüneteket tapasztal kedvencén, feltétlenül forduljon állatorvosához, mivel az allergiás folyamat és a kialakuló másodlagos bőrgyulladás mindenképpen gyógyszeres kezelést igényel.

A bolha fejlődési ciklusának ismerete a védekezés szempontjából központi jelentőségű. Egyetlen nőstény bolha naponta harminc tojást rakhat a környezetbe, mintegy két hónapon keresztül. A tojásokból kikelő lárvák a környezetben levált hámsejtekkel táplálkoznak, majd bebábozódnak. A bábokból kikelő kifejlett példányok keresik fel a gazdaállatot, hogy azon vért szívjanak. Ebből az következik, hogy egy adott pillanatban a bolháknak mindössze öt százaléka található a gazdaállaton, a többi a környezetben várakozik. Emiatt nem elegendő kedvencünket rövid hatású bolhairtószerrel akár rendszeresen beporozni, lemosni vagy fürdetni, mivel napokon belül újrafertőződik. A megfelelő választás mindig hosszú hatású, hatékony készítmény lehet, amely biztosítja, hogy a környezetből az állatunkra telepedő kifejlett bolhák folyamatosan elpusztuljanak, ezáltal a bolhapopuláció szaporodási ciklusa megszakadjon. Ily módon áttételesen a környezeti fertőzöttség is jelentősen csökkenthető. A hatékony bolhaellenes készítmények két fő csoportra oszthatók, a nyakörvekre (pour-on) és a cseppekre (spot-on). Az előbbiekben egy műanyag mátrixból szabadul fel folyamatosan a mikrokapszulázott, por alakú hatóanyag, az utóbbiak hatóanyagtartalma pedig a bőrbe néhány óra alatt felszívódik, majd az összes hámsejtbe eljutva fejti ki hatását hosszabb-rövidebb ideig. Igen sokféle készítmény található meg a piacon, de arra a szakemberek mindig felhívják a figyelmet, hogy az igazán hatékony és biztonságos készítmények gyógyszernek minősülnek, így csak állatpatikákban és állatorvosoknál lehet hozzájuk jutni! Ha a környezeti fertőzöttség magas, célszerű gondoskodni a környezeti bolhairtásról is.

II. Tetvek

A tetvek szárnyatlan ízeltlábúak, amik teljes életüket az állat testén töltik. A háziállatainkon előforduló tetveket valódi és vérszívó életmódú fajokra osztjuk. A valódi tetvek elhalt hámsejtekkel és szőrdarabokal táplálkoznak. A bolhákkal ellentétben a tetvek gazdafajlagossága szoros. Fejlődésmenetük is eltérő: a kikelő serke két lárvastádium után vedlik kifejlett tetűvé, ún. imágóvá. A serke 0,5-1 mm hosszú, a szőrszálakhoz ragasztva található. A kifejlett alakok 0,5-3 mm hosszúak, barnás színűek, a bőr felületén másznak. A tetves állatok legtöbbször tünetmentesen fertőzöttek, esetenként azonban a bántalom komoly állategészségügyi jelentősséggel bírhat. Ilyenkor az állatok az érintett testrészeiket nyaldossák-harapdálják, kisebb-nagyobb területeken szőrhiány, valamint változó súlyosságú bőrgyulladás is kialakulhat. Saját mikroszkópos diagnosztikai vizsgálataink során úgy találtuk, hogy a szőr minőségi leromlásával, intenzív viszketéssel, szőrhullással járó bőrgyógyászati esetek meglepően nagy százalékában mutatható ki szőrtetvesség a háttérben. Hatékony gyógykezelése spot-on készítményekkel lehetséges.